The following H. G. Robert poems were published in the 4th issue of The National Hungarian Writers and Artists Association’s Literary Magazine, Kristály in 2007.
Szeretet
A szeretet az mi éltet,
mi feledteti a félelmet;
mert bármelyik percben
megeshet, hogy valaki
újra megszeret.
A szeretet sosem téved,
hisz táplálja az érzelmet
a szívben, a végtelen térben,
a szerelmes tekintetek
mélykék szemében.
A szeretet egy igaz ének,
meghallgatod ha megkérlek?
Szétárad s élteti a népet,
dúdolva fest egy képet,
s a dallama repül felétek.
A szeretet maga az élet,
hisz éltet engem s téged;
mert egyedül lenni vétek
mikor te is érzed, hogy
szeretnéd ha szeretnének.
Sikoly
Senki se lát az utcán,
senki se válaszol
a kérdéseimre igazán.
Senki se szeret,
senki se nevet,
senki se fogja a kezem,
úgy mint egy pici gyerek.
Sikoly hagyja el az ajkam,
hangom szerteszáll halkan -
senki se hallja bánatom,
nincs többé nyugalom;
se éjszakám, se nappalom.
Senki se vár…
…és senki se keres.
Félek a félelemtől
Félek a félelemtől,
félek az egyedülléttől,
félek a nagy betűs élettől.
Félek amíg élek…
Lapulok a sötétben
s olykor sírva kérlek:
ne hagyj magamra
a bajban, a bánatomban,
a világ háborúiban,
a betegségben,
a szegénységben
az éhségben…
a halál pusztító
feketeségében!
Félek a félelemtől,
félek a gonosz lelkektől,
Istenem, félek egyedül…
